előadó: Korcz Attila, (Villámrandi, villamrandi.hu)
Le szeretném szögezni, hogy én azokhoz szólok most elsősorban, akik már szellemileg érettebbek. Ha már vannak önálló és saját gondolataid, akkor megpróbállak egy olyan szemléletmódba vezetni, ami pozitív irányba változtathat.
A legfontosabb ha egyedülálló vagy, az te hibád, ha egyáltalán baj a szingliség. Baj, ha zavar, s gátol a boldogságban. Lehet boldog egy szingli? Persze, én is voltam, most már kicsit magányos vagyok, de ez az én életvitelemből fakadóan természetes. Sok munka, sok ember, sok interakció és a nagy rohanásban még a kapcsolatok ápolására is alig van időm, nehéz ilyenkor egy komolyabb elkezdése, de nem lehet tudni, mikor fut össze az ember azzal, akivel érdemes.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy elkezdik a másik nemet hibáztatni a magányosságuk okán. Ez, azért van, mert természetes emberi érzésünk, hogy a környezetre reflektáljunk. Ez amikor szocializálódtunk belénk égette a környezetünk, családunk. Hány, de hány gyerek hallja az anyjától, hogy a bunkó főnök miatt vagyok ideges, vagy a _urva szomszéd, aki miatt elcsúsztam. Ha jól végzi a munkáját nyílván a főnöke se tudna rá negatívan reflektálni, ha felkapcsolta volna a villanyt, nyilván látta volna, hogy a szomszéd este mosott fel.
Lehet ezek olcsó példák de gyakoriak. Ennél még jobb, amivel biztos mindenki találkozott, az az amit gyerekkoromban tapasztaltam meg. "Mindig a tanár a hibás"- diákszemlélet mellett. Azt vettem észre, hogy a diákok előszeretettel nevezték meg a tanár az egyesük okaként. Én egy jól nevelt gyerek voltam, szerencsémre értelmiségi (sok a tanár és a művész a klánban) családba születtem.
Édesanyám, aki egyedül nevelt fel elmondta nekem.
- Fiam, kérdezett olyat a tanárnő amit nem tanított?
- Nem.
- Tehát mindent elmondott, amit visszakérdezett.
- Hát, azt hiszem.
- Fiam szerinted miért kaptál egyest?
- Hát, izé, nehéz volt.
- Tudhattad volna?
- Ja
- Fiacskám, jegyezd meg jól, ha egyest kapsz, azért kapod mert nem tudsz valamit, amit ebben az életkorban már tudnod kellene. Ilyen ez a világ, elvárásai vannak, még egy gyerekkel szemben is. A tanár könnyűt és nehezet is fog kérdezni, hogy felmérje a tudás szinted. Ha ötös akarsz lenni, akkor sokat tanulj. Magadnak tanulj, ne nekem. Nem örülök az egyesednek, sőt, de ezzel magadnak ártottál csak.
Tudni kell, hogy anyám mestere volt a lelki terrornak. Ez egyébként a nőkre, főleg az erős és intelligens nőkre egyébként is jellemző.
Tudta, hogy én a barátaimmal ellentétben már korábban sejtettem, hogy az egyes okozója én vagyok. Ekkor tanított meg anyám két nagyon fontos dologra.
Az egyik a felelősség a tiéd, azaz a te egyesed nem a család egyes, az a tiéd. Te szégyelld magad érte, és ha ötöst kapsz te légy rá büszke.
A másik az, hogy lássam ki irányítja a sorsom. Nem a tanár, aki megírja a nehéz kérdéseket, hanem én, aki megtanulhatom a legtöbb (az összes választ még a tanár se tudja) választ. Azaz a felelősség vállalást már a cselekedet előtt el kell kezdeni. Én dolgozatom (megmérettetésem) lesz, tehát az én felelősségem.
Randiguruként sok anyás sztorit mondok, ugyanis tévhit, hogy a macsó az kőkemény. Az anyja a legtöbb férfi achillese.
Sokan félreértik a randiguru kifejezést is és arról kérdezgetnek, hány barátnőm volt, hány csajjal voltam, stb. Sajnálom, de ez nem erről szól, nekem a pszichológiához, a párkapcsolat pszichológiához, valamint a szociológiához, azaz az emberekhez kell értenem, hogy belőlük párt hozzak össze. Olyan párt, ami boldogságot hoz számukra. Én magam jól tudom mit rontok el egy nyitásban, egy randin, vagy egy párkapcsolatban. Mikor veszítek el egy nőt, mint lehetőséget és mikor nyerem meg, de ettől még nekem is végig kell mennem azon az úton, ami nem is olyan egyszerű, s nem is olyan nehéz.
A lényeget összegezném, a lényeg, hogy ha az ember párkapcsolatot szeretne, mert épp magányos, akkor először saját magát kell összefésülnie. Legyen az férfi vagy nő a párkapcsolatba csak akkor lehet boldog, ha egyedül is tud boldog lenni, azaz jóba van magával.
A döntéseidért te vagy a felelős. Ha a fejedhez szorítanak egy Beretta kézifegyvert és azt mondják vallj be egy halálos bűnt, amiért kivégeznek, akkor is te döntesz. Szomorú, hogy meghalsz, de nem mindegy hogyan. Én az életben már volt, hogy az életemmel játszottam és rá kellett jönnöm, hogy az élet az egy hatalmas lehetőség. Amit megálmodsz megvalósíthatod! Egy lehetőség. Holnap egész nap legyen nálad egy papír, s ha hozol egy döntést írd le, hogy "az én döntésem, az én felelősségem", Persze az ablak becsukása nem tartozik ide. Mondok egy példát és tovább megyek.
A munkahelyeden megkérdeznek, hogy be tudnál-e jönni szombaton. Te nem tudnál, mert már lebeszéltél egy nagy baráti hétvégét, ahol mindenki ott lesz. Azt mondhatom, hogy nem, mivel van terved a hétvégére, vagy a cég szolgalelkűjeként vagy a kirúgástól rettegően igent mondasz. Bármi legyen a döntés írd le. "A szombati munka az én döntésem, az én felelősségem." Ha maradtál és szombaton is melózol, akkor ezt a papírt tedd az asztalodra, jól látható helyre és dolgozz úgy egész nap, hogy ez a te döntésed volt, azaz volt választásod. S ne a főnöket szídd, aki most épp otthon pihen. Te döntöttél úgy, hogy vagy szolgalelkűségből, vagy félelemből, vagy szimplán munkaszeretetből dolgozol.
Ha pedig elmentél a barátaiddal bulizni, akkor is néha vedd elő a cetlit és nézd meg, hogy ez a döntésed boldogabbá tett, mert mertél bátran dönteni, s viseled a következményeit.
Bárhogy is döntesz látni fogod, ha leírod, hogy volt választásod és te élvezed ki vagy szenveded meg a következményeit.
Elhívod randira? Elmész-e randira? Oda mersz-e menni? Meg mered-e csókolni? A döntés a tiéd és a következmény is.
